Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Yorkshire terrier

2008.07.22

Annak ellenére, hogy méretei közel sem nevezhetők óriásinak mégis óriási népszerűséget vívott ki magának a kutyatartók körében. Talán a legkedveltebb öleb címet is birtokolta ám az utóbbi időkben kezdi elveszíteni vezető pozícióját a Bichon frisel és a Westivel (Nyugat-felföldi fehér terrier) szemben.

A yorkie egyáltalán nem remegő öleb, hanem igazi terrier! Sem a nála nagyobb kutyáktól, sem az idegen jövevényektől nem szokott megijedni. Bár mérete kicsi, nem csupán szobakutya, kiválóan érzi magát a szabadban, kertben vagy éppen az erdőben kirándulva gazdájával. Gazdájához nagyon ragaszkodik.

Hiába az egyik legkisebb kutyafajta, mégis hamisítatlan terrier. A fajta létrejötte a száz évvel ezelőtti Angliáig vezethető vissza. A yorkshire terrier valaha munkakutyaként szolgálta gazdáit, s nem az előkelő nemesi szalonok, hanem a szegény munkáscsaládok kedvence volt. Az észak-angliai munkások által kitenyésztett kutya nem véletlen volt apró.

Az úgynevezett nagytestű sport- illetve vadászkutyák tartása kizárólag a felső rétegek kiváltsága volt. Már a XI. században szigorú törvény szabályozta a vadászat és a kutyatartás rendjét. A földműveseknek, jobbágyoknak nemcsak a vadászatot tiltották meg, de nem tarthattak hét inchnél (kb. 18 cm) nagyobb kutyát sem. A régen patkányfogásra sőt apróbb vadak elejtésére is használt fajta önálló fajtaként 1898 óta szerepel. Tetszetős küllemének, vidám megjelenésének köszönhetoen az arisztokrácia is felfigyelt a yorkshire terrierre, mely az 1900-as évektől hallatlanul népszerűvé vált az egész világon.

 

 

Általános leírása:

Színe: acélkék és csersárga Marmagassága: 20-25cm.
Súlya: 3 kg körüli
Bár ma már szinte csak ölebként tartják, a tenyésztők állítják, hogy a fajta megőrizte ősei tulajdonságait. Megfelelően tűri az időjárás viszontagságait, rendkívül éber gyakran ugatással jelez ezért jelzőkutyának is alkalmas.

 

T.A.