Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cane corso

2008.07.22

Az ellentétek kutyája ő: nagytestű, ám mozgékony; nyugodt, ám robbanékony; brutális ellenfél, ám végtelenül gyengéd barát, büszke harcos, ám bújós kiscica. Jellembeli sokszínűségére még szőrzete is hajaz, mely a lakkfeketétől, a szürkén át és tigriscsíkoson keresztül a homokszínig terjed.

 

 

A Cane Corso molosszerek csoportjába tartozik, az ezzel járó, ókori római hadjáratok és arénák, majd késő középkori vaddisznóvadászatok vérgőzös múltjával a háta mögött. Ennek ellenére meglehetősen fiatal fajtának mondható, hiszen patinás történelme dacára, az FCI csak 1996-ban vette föl a hivatalosan elismert fajták listájára.

 

 

A harcos múlt és a nagyvadak vadászata nemcsak megfelelő fizikumot, hanem stabil idegrendszert és rettenthetetlen bátorságot követel. Eme tulajdonságait oly maradandóan őrzi, hogy Olaszország bizonyos területein a mai napig használják vaddisznóvadászatra, ahol nem a vad összezavarása, csaholása, hanem annak elfogása a feladata. Ebben a küzdelemben a Corso egyetlen esélye – akárcsak a régmúlt csatákban –, ha szemtől-szemben, hatalmas testi erejét és állkapcsának romboló szorítását használja. Mindezekből következik, hogy a Cane Corso nem kispályás kutyafajta. Az 58-68 centis marmagassághoz párosuló 38-50 kilós testtömege robosztus kiállása, átható tekintete a legtöbb emberre mély benyomást gyakorol, akik ritkán mennek el úgy mellette, hogy „ez is csak egy kutya...”.

 

 

Persze óriási hiba volna az eddigiek alapján ügyeletes „halálosztót” látni, vagy láttatni benne, mert páncélinge alatt, mélyen érző szív dobog és ez a Cane Corso igazi lényege.

 

 

Megjelenése, jelleme és temperamentuma egészen sajátos keveréket alkot, mely rendkívül imponáló egységgé kristályosodott. A molosszerek hátrányaként felróható, elnehezedett, nagy test, lomhaság, a Corso számára ismeretlen fogalmak. Leginkább a nagymacskákhoz hasonlítható, amint plasztikusan kötegelt izomzata, méretéhez képest meglepő lendülettel és agilitással, ám mégis puha ruganyossággal mozgatja testét.

 

 

„A szem a lélek tükre”. Nincs ez másképp Cane Corso esetében sem. Méltóságteljes pillantása szinte az ember veséjéig hatol. Tekintete nem gyilkos indulattól vezérelt, parázsló méregetés, hanem, magabiztos, higgadt önbizalomtól sugárzó, nem hagyva kétséget affelől, hogy ez a kutya tisztában van erejével, tudja mire képes, de nem feltétlenül akarja azt minden áron és mindenkivel szemben bizonygatni, hiszen erre nincs semmi szüksége.

Nem meglepő tehát, hogy a lépten-nyomon való kötekedés, vagy a gyengék terrorizálása idegen tőle.

 

 

Persze más, nagytestű, nagyerejű kutyához hasonlóan, falkában alapvetően dominanciára törekvő fajta és mint ilyen tiszteletet vár el fajtársaitól. Ha ezt megkapja, problémamentesen viselkedik a többiekkel, kérdéses esetekben azonban nem tér ki a „válaszadás alól”.

 

 

Vérbeli őrző-védőként kifejezetten egygazdás fajta, de családjáért és különösen annak gyermekeiért szinte bolondulásig rajong. Számára a gyermek szent és sérthetetlen. Falkájával szembeni lojalitása határtalan. Még azt is boldogan viseli, ha például a vele egy háztartásban élő, siheder szetter, pofalebenyébe csimpaszkodva cibálja. Félmázsás testének minden porcikájával igyekszik szerettei közelébe férkőzni. Gladiátori külsejét meghazudtolva, már-már zavarbaejtően ragaszkodó. Buzgalmában képes bűnbánó pofával a fotelben ülő gazda ölébe is felkéreckedni, mint valami tenyérnyi társasági kutya.

 

 

Személy és vagyonvédelmi kérdésekben nem érdemes vitába szállni egy Corsoval, mert ebben abszolút nem ismer kompromisszumot. Gazdáját, annak családtagjait és területét kérlelhetetlenül őrzi és védelmezi, saját falkája minden pillanatban élvezheti vigyázó tekintetét.

 

 

Idegenekkel szemben tanúsított elutasító viselkedése saját területén kívül határozottan mérséklődik, sőt kifejezetten nyílt bizalommal és barátságosan közelít az emberekhez. Ez azonban ne tévesszen meg senkit. A Cane Corso igen fejlett, veleszületett védőösztönnel rendelkezik, és határozott érzékkel ismeri fel a valóságos vészhelyzetet, tesz különbséget barátságos, vagy netalántán rosszban sántikáló személy között. Ekkor ember legyen a talpán, aki lehengerlő erejű támadásának útjába áll.

 

 

Intelligenciája, kiképzésre való fogékonysága révén, megfelelő irányítással, könnyen és gyorsan sajátít el különböző feladatokat, ezért megbízható társ, rettenthetetlen testőr és gyengéd családi kutya egyaránt válhat belőle. Mindezen tulajdonságok a Cane Corsot a munkakutyák elitjébe predesztinálják.

 

 

Mielőtt azonban bárki - akit rabul ejtett ez a mediterrán szívtipró - hanyat homlok rohanna egy tenyésztőhöz, nem árt, ha tartásával kapcsolatban néhány dolgot alaposan átgondol.

Bár a Cane Corso nem tartozik a gyakori fajták közé és mint ilyen genetikailag sem olyan mértékben terhelt, nagytestű kutyafajta révén fokozottan fenyegeti a diszplázia veszélye. Ezt megelőzendő célszerű alaposan körüljárni a tenyészeteket és azokból az almokból választani, melyek szülei (az sem árt, ha nagyszülei) igazoltan mentesek, e súlyos csípőizületi probléma alól.

Szintén fizikumából adódóan különösen nagy gondot kell fordítani a kölyök és növendék állatok igényes, minden tekintetben kielégítő táplálására, mert az ekkor elkövetett hibák maradandóan végigkísérik kutyánk további életét.

Mivel nagyon szorosan kötődik gazdájához és szüksége van a mindennapos törődésre, szeretetre, „ridegtartásra” alkalmatlan, ezért elhagyott tanyák, gyártelepek őrzésére nem való. Ez a helyzet lelkileg megnyomorítja.

Jellemének egészséges kifejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a korán elkezdett szocializáció és körültekintő, következetes nevelés. Egy Cane Corso komoly erkölcsi felelősséggel ruházza föl gazdáját, hiszen egy hozzá nem értő gazda hibájából fakadóan antiszociális, kötekedő, kezelhetetlen, indokolatlanul agresszív, vagy felelőtlenül vadított kutya nemcsak hamis képet alakít ki erről a nagyszerű fajtáról, de tartása is komoly veszélyt hordozhat magában. Ezért lehetőleg az válassza társául, aki mind fizikailag, mind mentálisan képes egy nagytestű, őrző-védő eb határozott kézbentartására, azaz egyértelművé tudja tenni kutyája számára az erőviszonyokat. Ha a Corso mindezzel tisztában van, valamint megkapja azt a sok-sok szeretet, amit igényel, gyakorlatilag bármire kiképezhető, gazdája és annak családja mellett tűzön-vizen át kitart. Körültekintéssel és szakszerűen felnevelve, életünk harmónikus részévé válik és magasabb szintű kiképzés nélkül is engedelmes kutya, de van egy dolog, amire a kezdetektől fogva érdemes hangsúlyt fektetni. Mivel adottságai miatt kiváló fogáskészségű állat (erre szinte tanítani sem nagyon kell), feltétlenül szükséges, hogy ezt a képességét hatékony „eresztésbiztonsággal” tereljük mederbe.

Nyilván büszkeséggel tölti el az embert, ha kutyája a délelőtti kutyasuliban, magabiztos fogással robban a karba, de annál kellemetlenebb, ha az említett eszközt (rosszabb esetben kiképzővel együtt), csak a lefekvés előtti ásítás pillanatában nyerjük vissza tőle.

 

T.A.